25 Nov 2014

Csodák Könyve - Azúrfolyó

így készült az illusztráció




Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan kreatív emberekkel dolgozhatok együtt, mint Somlói Feca, aki nem csak író, hanem zeneszerző és kiváló kommunikációs szakember is egyben.

A Delta Vision gondozásában megjelent Csodák Könyve című fantasy könyv második része az Azúrfolyó címet viseli majd. Feca még a történet alakításának szakaszában keresett fel az illusztráció ötletével, így egymást tudjuk inspirálni a készítés során.


A festmény azt a jelenetet dolgozza fel a könyvből, mikor az egyik főszereplő, egy gyermekformában megjelenő kobold, és a hintó rejtélyes utasa eltévednek éjszaka a mocsárban, ahol még a kerekek is elsüllyednek a sárban.
Feca: az Azúrfolyó egy igazán fordulatos és izgalmas része lesz a Csodák Könyve regényciklusnak. Sok olyan esemény kerül benne feldolgozásra, amelyben a szereplők megnyilvánulásai nagy hatással lesznek a későbbi történésekre. Oleg gróf, vagy más néven a Szilánk mocsári kalandja ugyan csak ezek közé tartozik. Rögtön a könyv elején meghatározza a hangulatot és fellebbenti a fátylat néhány különös dologról.
A különleges hangulatú könyvhöz igyekeztem egy különleges hangulatú képet alkotni. Olyat, amin egyszerre érezhető a feszültség, az éjszakai mocsár ijesztő hangulata, de egyszerre komoly, pozitív hatású, mégis meseszerű.


A képhez először egy ceruzavázlatot készítettünk, ezt úgy, hogy Feca is ott volt, közben mesélt a történetről és az elképzeléseiről.
Feca: az első beszélgetések, amelyek meghatározzák egy-egy kép irányát rendkívül fontosak. Ezek amolyan rituálék Gyuszi és köztem. Ő az ölébe veszi a táblát, rajta az üres papírral, a kezébe veszi a ceruzát és pedig mesélni kezdek. Néhány kérdést tesz fel csupán, de azok is mind arra szolgálnak, hogy a végeredmény még kerekebb, még mesésebb, még különlegesebb legyen. Aztán ennek a “szeánsznak” a végén ott egy ceruzavázlat, amitől én levegőt sem kapok!

A rajzot beszkennelve már gépen folytattam tovább az alkotást. Az első színes vázlaton már kialakítottam az alaphangulatot, melyet a hideg és meleg fények komplementer színeinek kontrasztjára építettem.

Mivel nem vagyok nagy szakértője a lóvontatású eszközöknek, így sok internetes referenciát megnéztem, hogyan épül fel egy hintó, milyenek a lószerszámok. Szeretem érteni mi az, amin dolgozom, még akkor is, ha kevés látszik belőle.


A mocsár és a holdfény kialakításával kezdtem a kép kidolgozását, a térben folyamatosan haladva az egyre közelebbi részletek felé. Mivel mocsárról van szó, igyekeztem párával, köddel, és a nedves felületeken megcsillanó holdfénnyel érzékeltetni ezt a környezetet.

A kép részleteihez itt is hasznos volt, hogy digitális grafikánál tetszőleges mennyiségű rétegre lehet rajzolni. Bár nem szeretem, ha nagyon sok van egyszerre, de a kompozíció fontosabb részleteit a későbbi módosítások érdekében érdemes külön kezelni.

Ennél a képnél az alábbi módon építettem fel a rétegeket:
  • Vázlat
    ezt a réteget a végső fázisban már lekapcsolom, de a kezdeti fázisokban ez alapján viszem fel a fő formákat és a nagyobb részleteket
  • Pozsgay aláírás
    ezt utolsó lépésben teszem fel a képekre
  • kiegészítő fények
    fényudvarok, derengések hatásai - csak világosít ez a réteg
  • közeli köd
  • közeli növényzet
  • bogarak
  • kobold
  • hintó
  • köd
  • farkasok
  • háttér
Bevált az a technika, hogy a főbb rétegek módosításait nem rögtön az adott rétegen hajtom végre, hanem létrehozok egy új átmeneti réteget, amit a változtatások elfogadása után összeolvasztok az eredeti réteggel. Így nem száll el sem a rétegek, sem a verziók száma a munka végére.

A fényviszonyok összetettsége miatt néha megálltam pár pillanatra, hogy átgondoljam, az éppen festett rész melyik fényforrásból kaphat fényt, mi vethet rá árnyékot, honnan és milyen jellegű szórt fényt kaphat, mi hol csillanhat meg és kaphat-e valamilyen csúcsfényt, tükröződik-e ott valami.

Ezt a részét nagyon szeretem az alkotásnak, ettől válhat igazán élővé, hihetővé egy kép, de inkább tartom matematikának, geometriának, mint művészetnek. Mérnökként inkább felületi jellemzőkben, normálvektorokban gondolkozom, fraktálmintákat próbálok visszaadni, a művészi része - ha van benne - az inkább a kompozíció megálmodásának fázisa. A kompozíció azonban nem - vagy csak részben - az én fantáziámban jelent meg, sokkal inkább Feca barátom képzeletében.


Most, hogy így lematekoztam a képet, a felhasznált eszközök felsorolásával próbálom méginkább technikai jellegűvé tenni a leírást:
  • Fine Point
    főbb formákat és kontrasztokat rajzolom meg vele, legtöbbször nem teljes fedettséggel használom
  • Digital Airbrush
    lágy, összemosott hatásokat készítek vele
  • Details Oil Brush
    apróbb, főleg lágy szélű részletekhez használom
  • Wet Detail Brush
    árnyékoláshoz, részletekhez használom, nyomás függvényében össze is mossa a felvitt színt az alatta levő színnel
  • Just Add Water
    erősebb kontrasztok összemosásához, elkent jellegű felületekhez ideális
  • Impressionist
    erdőnél és talajnál nagyon hasznos, enyhén változó színű, az ecset mozgatási irányával párhuzamosan, enyhén lapított szabálytalan szélű foltokat hoz létre
  • Sargent Super Jitter
    növényzet, kusza ágak hatását lehet könnyen elérni vele
  • Round Hard Pastel
    az erdő, lombok megrajzolásánál használtam leginkább, a kiválasztott papír mintázatát adja vissza nyomás függvényében
  • Wet Acrylic
    szőr, ruha kialakításánál segített sokat, finoman vonalkázott struktúrát lehet vele készíteni
Szerencsére egészen hamar ráéreztem Feca elképzelésére, és csak apró módosításokat kért a képen. Valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy jó két évtizede ismerjük egymást, de egészen biztosan annak is, hogy Feca annyira lelkesen és szemléletesen meséli el az elképzeléseit, hogy könnyen magával sodor a történet.
Feca: a kép hangulata és alapvető koncepciója hamar összeállt a fejemben. Az érdekes az, hogy Gyuszi félmondatokból is tökéletesen érti azt, amit akarok. Furcsa lehet egyébként az, ahogy én érzésekről, hangulatokról, jelenetekről beszélek, Ő pedig megpróbálja ezeknek elkapni valamilyen pillanatképét, mégpedig úgy, hogy az kellően dinamikus, kifejező és egyedi legyen.

A képet néhány párafolt hozzáadásával véglegesítettem, valamint pár tükröződés és halvány reflexfény került fel különböző helyekre.


Remélem sokak tetszését nyeri majd el a festmény és tesz egyben kíváncsivá, hogy elolvassák a mesét és meghallgasák a hozzá komponált zeneszámokat is.
Feca: jókat szoktam nevetni azon, hogy alig elkészülünk egy teljes képpel, és én máris előállok a következő ötlettel. Az ok rendkívül egyszerű. Az elkészült illusztrációk hihetetlen mértékben képesek inspirálni, és képesek arra is, hogy megnyissanak olyan kapukat, amelyek amúgy lehet, hogy zárva maradnának. Én hosszú-hosszú idő óta szerepjátékos vagyok, és mondhatom, hogy hihetetlen élmények vannak mögöttem, és valóban csak hálás lehetek azoknak a barátoknak, akik anno megmutatták azt a csodát, amit szerepjátéknak hívnak. Emlékszek, hogy álmodozva néztük a külföldi mesterek festményeit, grafikáit, amelyek aztán csodálatos történetek kiinduló pontjai voltak. Nos, Gyuszi festményei éppen ilyenek számomra.